Szerelem első látásra. Visszahúzódó, jólszituált, ápolt úr áll egy társaságban, udvariasan mosolyogva. Kedveli a társaságot, de látni rajta, hogy nincs teljesen jelen. Kicsit magasabb szférákban jár a lelke egy része.
Megismerkednek. Zavarban van a figyelemtől. Nem szeret a középpontban lenni. Bármiről lehet vele beszélgetni, de személyes információt csak nehezen szinte vallatással lehet kiszedni belőle. Lassan, néhány találkozás után már könnyebben megnyílik. Kiderült, hogy nehéz az élete, nem értették meg, és ma sem értik meg. Segíteni kell neki. Akar ő változtatni, de nincs elég ereje hozzá. Minden ötletre okos kifogást talál, de nem szeretné elveszíteni tehetetlensége miatt a figyelmet, hiszen ön az első, aki megérti, így látszólag elfogadja a tanácsokat. Ha szorosabb kapcsolat alakul ki, idővel kisebb változtatásokat végre hajt, hogy igazolva legyen a fejlődése, de semmi radikálist nem tesz, hiszen valójában nem áll szándékában változtatni az amúgy kényelmes, kirakat életén. Valós változtatásoktól óvakodik. Csak olyasmibe megy bele, ami csökkenti a fellelőségét, és nem jár konfliktussal. Állandóan mérlegel minden lépése előtt.
Gondolom többen, párjukra, barátjukra ismernek a történetből. Ez a típus nem is olyan ritka, mint hinnék. Manapság, divat az érzékeny, megtört szívű férfi. Sokan ösztönösen, sokan tudatosan használják ezt a manipulációs eszközt. Miért hatásos? Egyszerű, mindenki által ismert tényeken alapszik. A nőkben az anyai, a védtelen gyermek megóvásának ősi ösztönét aktiválja. Ha valaki védelemre szorul, az gyermekként funkcionál. Aki gyerek azt egy nőnek védelmeznie kell. Az empatikus segítőkész nőknek nemcsak az utódvédő, de a szociális érzékére is nagy hatással van a védtelen elnyomott férfi látványa.
A fájdalmat tükröző szemeknek, csak tudatosan lehet ellenállni. Nem egyszerű, mert mindig megszólal a lelkiismeret, hogy bűnös dolog magára hagyni az elesettet. Nagyon fontos, hogy kinek mikor és mennyit segítünk. Anyaként mindenki ellágyul a fia szenvedő tekintetétől, és elkényezteti, amennyire teheti. A gyerekek hamar megtanulják használni, és ha az anyuka nem szab határt, nem akarja észrevenni, hogy mikor manipuláció és mikor valós a gyermek fájdalma, akkor ez életformává válik, és a felnőtt férfi eszköze lesz.
Honnan tudhatjuk, hogy valaki valóban némán kér segítséget, vagy élősködni akar az életünkbe. Első alkalommal szerintem nagyon nehéz megállapítani. Szinte lehetetlen. Első alkalommal, ha segítséget nyújt valaki, akkor figyelje meg, hogy mire használják a segítségét. Ha csak arra, hogy pillanatnyilag jobban érezze magát a kis megtört szívű, akkor baj van és futás a közeléből, mielőtt teljesen elveszítené a kontrolt és beleszeretne az anya szerepbe a férfi helyett. Ha a következő alkalommal az általunk átnyújtott segítségből eredményt tud felmutatni, akkor van remény. Ha megoldott egy problémát és megköszöni a segítséget, majd felajánlja a sajátját, akkor talán csak bajba került és kicsit elhagyta magát. Amennyiben a találkozások csak arról szólnak, hogy sajnáltatja magát, és ugyanazon a problémán rágódik, vagy minden egyes alkalommal új és újabb hatalmas megoldhatatlan problémával terheli a kapcsolatot, akkor legyen mindenki elég bátor, és küldje szakemberhez a csodaférfit. Szüksége van a szembesítésre, hogy amit anyai feladatként lőcsölnek áldozatukra, komoly munka, és a munkáért fizetni kell. Nők ezrei vesztegetnek el éveket, és rengeteg energiát, egy ilyen férfi felnevelésére. Csak azt kell nekik tudni, hogy a gyerekek nem az anyukájukat veszik feleségül… Ne reménykedjenek. Mire olyan lesz a férfi, amilyenné nevelgetik, addigra talál magának egy másik nőt, aki sokkal gyengébb annál, akit kizsákmányolt, de mellette erős férfinak érzi magát.
Már a kapcsolat elején eldöntheti a nő, hogy mit is szeretne. Egy nagyra nőtt gyereket akar nevelgetni, vagy tovább keresi a férfit, aki társa lehet az életben.
További jellemzőket itt találhat a típus felismeréséhez.