Minden nap döntéseket hozunk, kissebeket-nagyobbakat. Minden döntést az ember önmaga hoz meg. Lehet külső kényszer, belső kényszer, tudatlanság, vagy túl sok tudás a befolyásoló tényező, de az eredmény ugyanaz. Minden döntést mindenki önmaga hoz meg.

És mielőtt bárki azt mondaná, hogy ő át szokta hárítani a döntések felellőségét másra, vagy elodázza a döntéseket, így őt nem érinti a téma, felhívnám a figyelmet arra, hogy az is döntés, ha kibújik a felelősség alól.

Előfordul, hogy mások döntéseinek következményeit szenvedjük meg. Sokan úgy gondolják, nem tehetnek semmit. A világ már többször bebizonyította, hogy akár a kormányok is megdönthetők, és ennél nagyobb dolgok is véghezvihetőek, csak valakinek valahol, meg kell hoznia a döntést. A katonák parancsokat követnek, de nem az asztalok mellett ülő politikusok húzzák meg a ravaszt, hanem az ember, aki eldöntötte, hogy ölni fog az elveiért. Egy ember, döntést hoz.

Bármi történjék is a világban, bármit teszel is, döntést hozol minden percben.

Van egy döntéssorozat, amit olyanoknál figyeltem meg, akik önmaguk teherbírásához képest sokat dolgoztak, és valamiért nem az általuk elvárt eredményt érték el. Többségében anyagi biztonságból és az iskolázott rétegből csúsztak lejjebb, de mindenesetre olyan emberek, akik jól tudnak érvelni, logikusan magyarázzák a történteket, és minden esetben a környezet, a világ áldozatainak tekintik magukat.

Hol is kezdjem? Gondolom az a legmegfelelőbb, ha az első benyomással indítok.

Amikor ezekkel az emberekkel találkozom, és mire kiderül az állapotuk, általában vagy a dackorszakukat élik újra, vagy az önsajnálat mélyén vannak. Esetleg a kettőt váltogatják, minden látható külső ok nélkül, akár a bipoláris személyiségek a hangulataikat.

Sokan közülük fizikailag is lerobbannak, vagy éppen csak betegeskednek.

A találkozás általában jól indul, mesélnek a terveikről, álmaikról, hogy mi mindent meg tudnának tenni másokért, ha nem lennének éppen ilyen szorult helyzetben. Majd mesélnek az elért eredményeikről, melynek fő motívumsorozata a mások segítése és az ő bölcsessége, előrelátása. Erről sokat és bőven tud mesélni. Természetesen sok valós és igaz történetet hallani, akár még ellenőrizhető is. Maximum egy két túlzó önfényezés csúszik a valós történetek közé, de ez elfogadható, hiszen az ember szeret tetszelegni a védelmező jótékony szerepben, és büszkén emlékezik sikereire.

Első lendületre jó benyomást tesznek és szimpátiát ébresztenek. Majd egyre többször előkerülnek a jelen problémái. Kisebb gondok, melyeket bagatellizál. Részletkérdésként tüntet fel, de valójában olyan dolgokat említ, ami mindenkinek fontos. Egészségügyi problémákat, néhány elcsúszott számlát, spórolást az ételen, majd hogy azért hideg a lakás, mert azon is spórol. Majd exkuzálja magát, amiért nem tud megkínálni, valamivel, vagy nem tud vendégül látni a kávézóba, étterembe, vagy ahol éppen vagytok. És máris csapdában vagy. Mert eszedbe sem jutott, hogy ő fizessen, de most felmerült, hogy neked kellene, hiszen neki nehézségei vannak. Vagy ha nála, vagy akkor kényelmetlenül kezded érezni magad. Természetesen nem kérsz semmit és nem is zavar, hogy nem kínál meg, hiszen nem enni mentél. De nem fog leszállni a témáról, ha csak egy kicsi bizonytalanságot, együttérzést érez rajtad. Előkerül a sok támogatott ember listája, akik most mind cserbenhagyták és kiderült róluk, hogy számítóak és kapzsik. Te leszel az egyetlen, de inkább a másik jó ember az életében, mert rajtad kívül fel tud mutatni még egyet, aki segít neki és néha ezt-azt visz, hogy kisegítse őt. Ez az ember akár létezik akár nem, példaként lesz állítva eléd, hogy hallhasd, mit kell neki adnod, mire van éppen szüksége. Általában ez az ember éppen beteg, vagy a héten távol van, vagy éppen csak most nem tud jönni.

Mire 2-3-dik alkalommal távozol tőle, már ígéreteket teszel és adakozol, elhiszed, hogy ez a világ kegyetlen és csúnyán elbántak szerencsétlennel. Valamint, hogy tehetséges, és ha talpra áll, újra hasznos tagja lehet a társadalomnak. Mindez igaz is, csak ott van a ha

Ezek az emberek látszólag nagy potenciával rendelkező pillanatnyi nehézséggel küzdő embereknek tűnnek.

Van egy közös vonásuk, amiről nagyon hamar gyanút lehet fogni, hogy nem egy szimpla problémáról van szó, amit nem tud áthidalni egymaga. Irtózatosan kimerül mellettük az ember. Aki velük beszélget, az egy idő után feszülté válik és természetétől függően vagy vitatkozni kezd, vagy a kevésbé vehemenseknek zúg, majd megfájdul a fejük, feszes lesz a tartásuk, elhúzódnak az embertől és a témától.

Természetesen előbb még mindenki segíteni próbál, de minden segítség kárba vész. Olyan mintha a végtelen tengerbe hordaná valaki a vizet.

Segít, ad, támogat, lehetőséget biztosít, és semmi eredmény. Szomorúan látja, hogy egy tehetséges ember tehetetlenül vergődik és a segítségek ellenére, nem jut előrébb. Miért lesz valaki ennyire peches? Miért is kerül bele ebbe a lehúzó spirálba és miért nem sikerül kirángatni belőle? Ezek a kérdések merülnek fel azokban, akik segíteni akarnak.

Folytatom a jövő héten, amikor is válaszokat keresek a kérdésekre

( oldal tetejére..)