Az önbizalom, mint minden jó forrása

Önbizalom nélkül, íztelenebb az étel, szomorúbb a boldogság, színtelenebb a világ.


Az önbizalom hiányos ember, mindig azt látja, miért nem tökéletes az élet, a pillanat. Képtelen feltétel nélkül örülni, és megélni a pillanat szépségét.


Születésekor mindenki élni akar, és ezért küzd, harcol, tanul mindaddig, amíg el nem veszik tőle a bizonyosságot, hogy joga van az élethez és képes bármire.
A gyermeknevelés mikéntje ezért létfontosságú. Hogyan lehet úgy szocializálni egy aprócska életet, hogy a boldogsághoz és boldoguláshoz szükséges önbizalma megmaradjon.

Az önbizalom alapvetően egy érzés, amit meg kell tapasztalni ahhoz, hogy tudjuk miről van szó. Olyan, mint a szeretet, a rettegés, a bizonytalanság, a szerelem, a magabiztosság, bátorság.
Ezek olyan érzések, amelyeket tapasztalati úton tanulunk. A tapasztaláshoz pedig történnie kell a dolgoknak. Az igazi rettegést, kevesen élik át, szerencsére. A bizonytalanságot sokan megtapasztalják, ahogy a szeretetet is.
De mindenkinek más és más a tapasztalata, és ezt soha nem szabad elfelejteni. Az egyik ember akkor biztos abban hogy szerelmes, ha elakad a szava, a gyomra görcsbe rándul, míg a másiknak ugyan ezek az érzések a veszélyt jelzik.
Az önbizalom egy nagyon összetett érzés, de mindenképpen érdemes megkülönböztetni két formáját:

I. A gyerekkorban felépült, család által megtámogatott önbizalom
II. Felnőtt korban felépített önbizalom