A konfliktusokat sok féle képen csoportosítják, de mind ugyanarról a tőről fakad. Valamilyen hatásra érzelmekkel reagálunk.

Az egyik védekező reakció, hogy elbújunk és mindent megteszünk a stresszor (a stresszt okozó esemény személy) elkerülésére. Ez ideig- óráig megoldás ugyan, de nem oldja meg az alap problémát. A félelem, a rettegés, a düh, a sértettség és a fájdalom nem múlik el. Az érzelmeket elfojthatjuk ugyan, de az fizikai, és lelki betegségekhez vezet. Arról nem is beszélve, hogy időről időre fellángol.

A másik megoldás a stresszor elpusztítása. Ezt talán érdemes azonnal elvetni, több okból is. A pusztítás, megtorlás, mindig pusztítást és megtorlást von maga után. Egy kisebb problémából háborút generálhatunk. A háborúnak pedig csak vesztesei vannak. Másik ok, hogy ami ma bosszant, holnap esetleg hiányozna. Ha nem muszáj, ne tegyünk tönkre semmit. A harmadik fő ok, hogy amit az egyik ember gyűlöl, azt a másik imádja, így komoly gondot okozhatunk másoknak és az ellenségek szaporodásához vezet a pusztítás.

Harmadik megoldás, hogy kompromisszumokat kötünk, egyezségeket, szabályokat állítunk fel. Kommunikálunk, egyezkedünk, kényszerítünk, és esetleg megfélemlítünk másokat, ha nincs más eszközünk. Sok esetben ezek járható utak, mégis van egy probléma velük. Állandóan kontrol alatt kell tartani az egyezmények betartását. Ez rengeteg energiát igényel, és minden egyes alkalommal, minden újabb személlyel, minden újabb élethelyzetben kezelni kell. És bár megoldjuk a helyzeteket, az érzelmeink itt is az elfojtás technikájával kerülnek kezelésre. Az elfojtás pedig energiát visz el és megbetegít. Természetesen akadnak, akik felrúgják az egyezményeket, vagy nem is hajlandók egyezkedni. Ők az örök stresszorok és nem mindig lehet elkerülni őket.

Felmerül a kérdés, hogy akkor mi a megoldás? Hogyan védjük meg magunkat?

Mi történik valójában, amikor megbántanak, megtámadnak minket. Egy esemény, ami érzelmeket vált ki bennünk. És itt meg is kell állnunk. Ezt az érzelmet kell megvizsgálni. Miért vált ki belőlünk érzelmeket? Milyen érzelmeket vált ki? Jó nekünk ez az érzelem? Szükségünk van rá?

A negyedik megoldás, hogy mi magunk változunk meg. Megváltoztatjuk a hozzáállásunkat és így a reakciónkat. Ez a legnehezebbnek tűnő feladat, mert általában ösztönből reagálunk, és az ösztönöket nehéz felülbírálni.

Valójában, a társadalom stresszes helyzeteire adott reakcióink, mind tanult minták. Ezekkel a rutinokkal igyekszünk támogatni az életösztönünket. Az ösztönt így nem kell átírni, csak azokat a rutinokat kell megváltoztatni, amelyek már nem támogatják az életünket. Ezeket nevezzük fáradt rutinoknak.

A fáradt rutinok frissítését a következőképpen lehet megvalósítani.

• Fel kell ismerni, hogy melyik rutin nem szolgálja az érdekeinket.
• Megvizsgálni, milyen helyzetekben használjuk a rutint.
• Felkutatni a szituációk, ismétlődő elemeit. Ezek váltják ki az érzelmi reakciót, amely beindítja a rutint
• Ha már értjük a mechanikát, találjuk ki, hogy milyen reakciót szeretnénk adni.
• Mérlegeljük a reakció következményeit, és egyeztessük az etikai értékrendünkkel.
• Az új rutin nézőpontjait és a hozzá tartozó kommunikációs ciklust mondjuk ki hangosan és gyakoroljuk be.

Ha ezzel a magabiztos értékrenddel és begyakorolt rutinnal megyünk szembe a konfliktussal, akkor kétszer, háromszor még összefutunk vele, de azután már csak nagy ritkán.

A két-három alaklom azért van, mert a döntéseinket csak akkor vagyunk képesek elhinni, ha bizonyítunk magunknak. Ezért a döntés után, szinte vonzzuk a konfliktushelyzetet. Ettől nem szabad megijedni. Mint egy három lépcsős vizsgát, úgy kell kezelni. Eleinte izzad a tenyerünk, a szívünk a torkunkban dobog, de megtesszük. Kisebb nagyobb sikerrel, de újra nekifutunk. Amint megérezzük, hogy megy ez nekünk, már nem fogunk rettegni. Ritkulni kezdenek a "vizsgáink" és ha mégis belefutunk, már csak egy megoldandó feladattá minősül az egykor oly rettegett konfliktus.

( oldal tetejére..)