A magyar férfi öntudatos, határozott, harcos, lóra született férfi volt. Tudta hol a helye, mi a szerepe a családban, a munkában, a politikában. Bár nem volt tévedhetetlen, mégis férfi volt a legjavából. A magyar szellemi tőke, sportos életvitel világszerte híres volt, akár a híres magyar vendégszeretet. A magyar társadalom alapjait a férfiak bátorsága és a nők vitalitása tette különlegessé.

A két világháború és az azt követő kényszerűségből vállalt életforma megnyomorította a férfitudatot. A háborúkba eleinte önként, majd kényszerűségből mentek a harcképes férfiak, később a kevésbé harcképesek is. Férfiból szinte csak a kisgyermekek, és az öregek maradtak otthon. Kevesen ugyan, de maradtak felnőtt férfiak is, de többségük azért mert betegek, nyomorékok voltak, vagy simlis hazug csaló gyáva férgek. Hiszem, hogy maradt itthon néhány becsületes férfi is, társadalmi indokkal, de számuk szerintem elenyésző. A második világháborúból, alig tért haza egészséges férfi, és akik hazatértek azokat is megtörte a rengeteg halál és nyomor, amit átéltek és láttak. Arról nem is beszélve, hogy egy teljesen megváltozott világba tértek haza, ahol nem igazán örültek annak, ha valamelyikük mesélt a valóságról, az átéltekről. Megbecsülésről és tiszteletről, nem is álmodhattak.

Ezen előzmények után elkezdődött az újjá építés és a következő nemzedék felnevelése. Soha a történelmünkben nem kapott ekkora feladatott és felelősséget a női nem kicsiny hazánkba. Az a kevés férfi, akik éltek és aktívak voltak, elfoglalták a vezető szerepköröket és munkába állították a nőket, hiszen nem volt más, aki dolgozzon. Az anyaságot rövid távú feladattá degradálták és megalkották a bölcsődei és óvodai rendszert, melynek legfőbb feladata az volt, hogy a nő minél hamarabb visszatérhessen a munkába, és termeljen. Elhitették és az emberek elhitték, hogy ez az újjá építés kényszerű és rövid távú áldozatvállalásainak része. Sajnálatos módon hosszabb távú károkat okozott ennek az állapotnak a szükségesnél tovább fenntartása.
A felnövekvő fiuk azt látták, hogy az édesanyák ellátják a családot, elrohannak 1-2-3 műszakba dolgozni, majd este, éjjel, folytatják, amit reggel félbehagytak, a háztartási munkákat. Ha kellett szereltek otthon, kertet műveltek, férfi híján mindent megoldottak, amit csak bírtak. Számukra egy dolog volt a fontos. A fiaik tanuljanak, hogy jó állásuk legyen és vigyék valamire az életben. Volt, aki tanult, volt, aki nem, de ezek az anyák még emlékeztek arra, hogy milyenné kellene válniuk a fiaiknak, hogy méltók legyenek apáik emlékéhez. De mit láttak a kisfiúk? Egy nőt, aki mindent megtett, hogy ők jól éljenek, kényelmesen tanulhassanak, szép ruhákban járhassanak. Hol volt a férfi? Sehol. Temetőben, fogságban, vagy nyomorékon tehetetlenül otthon. Senki nem tanította meg, mi a feladata egy férfinak. Anya védett, harcolt, helyezkedett, dolgozott és kiszolgált. Felnőtt egy nemzedéknyi férfi, akik megnősültek és a feleségeik elé mintának állították anyáikat, pedig már rég nem volt szükség az asszonyok agyonhajszolására. A mamák nem tudtak elszakadni a nézőpontjuktól, hogy védelmezzék fiaikat és így nem is adták át nekik a férfi feladatokat. Nekik a kicsi édes remény maradt a felnőtt férfi is. A férjek élvezték tovább a mamarabszolgákat, és szereztek maguknak újakat feleség formájában. Fogalmuk sem volt, mi a feladatuk, de azt pontosan meg tudták határozni, mi a feleség feladata, hiszen a mama jó minta volt mindig. (Ha szegény idős anyám meg tudja csinálni, akkor te is!) És ezeknek, a tahóknak, fiaik születtek és megindult az ördögi kör, mely a mai napig tart. Sok férfi még mindig úgy nősül, hogy egy kockázatmentes jó munkabírású kiszolgáló személyzetet keres magának. És sok édesanya utálja ki fia mellől az öntudatos okos nőket, mert azok biztosan nem elég jók az ő kicsi fiának, mert nem kényeztetik őket, úgy ahogy anyuci tette sok éven keresztül.

Kevesen ugyan, de vannak, akik megunták, hogy megvonják tőluk a felnőtté válás lehetőségét, és vágynak a férfi szerepkörökre. Ők védeni akarják a családjukat, tenni akarnak egy jobb világért és újraélesztik a magyar férfi árnyékká halványult jellemét. Hisznek abban, hogy fiaiknak és lányaiknak jó férfi és apamintával kell szolgálniuk, hogy a család sikeres és túlélő legyen. Hiszen az ember halhatatlansága, gyermekei, unokái életképességében rejlik.

( oldal tetejére..)