Senki nem születik dominának. Minden kislány édes, kicsi, mosolygós baba a legelején. Mégis vannak, akik gonosz, uralkodó démonná válnak.
Hol romlanak el a nők? Kisbaba korban a szülők felugranak minden apró zajra, nyöszörgésre. Kézbe veszik a picit és megnyugtatják. Talán a sok felkapkodás lehet az első ok? Akkor is aggódva ringatják, amikor ő csak unalmában szórakoztatja a szülőket.
Kicsit később, amikor megtanul ülni, járni és mindent előrámolni, már követelőzni is tudnak. Lelkesen mutogatnak, és szomorú szemekkel néznek, ha nem kapnak meg valamit, vagy akár sírva is fakadnak. Az első szavaknak, mindenki örül és mindent odaígérnek, ha kimondja mama, papa, apu anyu. Fel sem tűnik, hogy az akarom és kell, minden szinonimáját ismerik már. Lassan mindent ők irányítanak, és senki nem mond nekik nemet, mert apuka szereti ha kacag, és amúgy is miért vonna meg tőle bármit. Anyuka meg elfoglalt és inkább odaad bármit, csak had legyen egy nyugodt perce végre.
És ez így megy a nemi jellegek kialakulásáig.
Az iskolában a tanárok próbálkoznak a szabályok betartatásával, de apuka szembeszáll a gonosz tanító nénivel az ő kis angyalkájáért, és elszabadul a pokol. A lány elkezdi a szépsége, nőiessége hatalmát próbálgatni a fiúkon, és férfiakon, és ha itt sem állítja meg senki egy nagy pofonnal, akkor egyenes az út az uralkodó kizsákmányoló női modell felé. Hiszen ha mindent elér a manipulációval, hisztivel, csábítással, akkor miért is használna bármi mást? Minek legyen kedves, ha a zsarnok hatékonyabb és nyereségesebb.
Ha ezekhez a tényezőkhöz adott még egy domina anyuka, nagymama, akkor nincs is más alternatíva, ez a tökéletes viselkedési forma számára. Esélye sincs, hogy másmilyen legyen. Majd ha felnő és elszakad a családtó, vagy nagy trauma éri és körbenéz a világba, akkor dönthet úgy, hogy változtat, de addig áldozat. A család áldozata.
Nem véletlenül mondják: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.